Miért nincs ünnepi hangulatod?

Minden évben szokásos kérdés: mondd csak, hozzád már megérkezett az ünnepi hangulat? Erre mindig is nehezen tudtam választ adni. Ünnepi hangulat...

img_5302.JPG

- Megvetted már az ajándékokat?

- Feldíszítetted már a lakást?

Ezekre a típusú kérdésekre összeugrott gyomorral szoktam nem-et válaszolni.

- Megvannak már a mézeskalácshoz az alapanyagok?

(Ha tudnád, hogy nem is lesznek...)

 

Hogy miért nem? A standard válaszom, hogy “Mert nem érek rá. Mert elfoglalt vagyok. Dolgom van.” Majd utolsó pillanatban, mikor már bénítóan nagy a nyomás, hogy minden meglegyen, majd akkor levegőt kapkodva a hömpölygő tömegben, rámtapadt kabáttal, éhesen, szomjasan, őrjöngve elintézem. Ilyenkor szoktam magamban beszélni a kígyózó sorban, úgy majd megismersz, ha netán találkoznánk. Bár idén nem fogunk. Nem fogunk, mert már elintéztem majdnem mindent, többnyire online.

Már áll a fa.

A mézeskalácsot... azt még meglátjuk.:)

Megjött az ünnepi hangulat is, de azt nem a fa meg az égő hozták. Én hoztam magamból, köszönhetően 
az elmúlt hónapoknak.

Mi a fene változott?

Idén ki lehetett próbálni, hogy milyen egy kicsit lelassulni. Ha akartad, ha nem, engem például a kutya nem kérdezett meg, akarom-e. Annyit voltam egyedül az elmúlt 9 hónapban, mint eddigi életemben összesen nem.

A rengeteg impulzus, jövés-menés, a folyton kihívások elé állító váratlan helyzetek és a megannyi kapcsolódás helyett most más dolgok akadtak horogra.

Meggyőződésem, hogy a lassulás nem a feladatok-kötelezettségek mennyiségén múlik, mert az volt idén is. De számos dolog mellett, ami nagyon hiányzik, egy sor olyan is kiesett, ami viszont nem, és ez ráébresztett arra, hogy ezeket a dolgokat köszönöm, de nem is kérem vissza majd, ha elült a vihar.

Ha többet vagy a saját gondolataiddal, akkor két út van: vagy egyre jobb viszonyt kezdtek ápolni, és korrekt lesz a kapcsolatotok, vagy állandóan csatáztok, és a torkod csak egyre szorul a téged őrjítő gondolatoktól. Ebben gigantikus fejlődési lehetőség bújik meg.

Ám nem kizárt, hogy te, aki ezt olvasod, nem egyszer zokogtál a zuhany alatt, -miközben próbáltak berontani a gyerekek vadul nyomogatva a kilincset a bejutásért-, hogy csak 5 egész percig lehess egyedül. Mennyi helyzet, mennyi tanulás, más kihívások, de egy dolog számomra markánsan beigazolódott:

Fejlődni még mindig fáj.

Ugyanakkor megtanultam jól egyedül lenni. Azt is, hogy nem akarom ajándékkal túlkompenzálni a kihagyott dolgokat, és úgy elfogadást kapni. Egy szeretett, és nagyon elgondolkodtató mondat ‘A lényeglátás’ című könyvből:

Olyan dolgokat vásárolunk, amelyekre nincs szükségünk, olyan pénzen, amivel nem rendelkezünk, hogy olyan emberek elismerését vívjuk ki, akiket nem is szeretünk.

Hozzátenném: meg azokét is, akiket szeretünk.

Idén most valahogy egy kicsit mások lettek azok a bizonyos ajándékok, a vágyak teljesítésére koncentrálnak és nem összeghatárokhoz mérnek (kinek mennyiért szeretnék venni, vagy ki mennyit várna el). Idén nem kapok magamtól ajándékot csak azért, hogy kompenzáljam vele a saját frusztrációimat, saját magam felé.

Sokszor rettegtem a Karácsonytól, mert lelassult minden, én meg nem tudtam milyen az. Idén nem félek, és ez meghozta a hangulatot is. De mihez is? A lassuláshoz, az értékes együtt töltött percekhez, a következő évhez, ahhoz, hogy megadjam a módját. Lehet, hogy ez tényleg ennyire egyszerű lenne?

Talán a világ is felteszi magának a kérdést:

Mi lenne, ha nem azért osztanának elismerést, ha valaki állandóan elfoglalt?

A végső konklúziót pedig szeretettel várom a jövőtől, amikor úgy érzi majd, hogy megmutatható.

Boldog ünnepi készülődést mindenkinek! 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://czopkonori.blog.hu/api/trackback/id/tr4416350074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ramszeszita 2020.12.19. 07:40:33

Az utolso kerdes tok jo. Hogy miert azert jar ma az elismeres, ha valakit elfoglaltnak latnak, ha "produktiv", es azert nem, ha tud magaval idot tolteni mindenfele mentalis spiralba omlas nelkul.
Valamiert az agyonhajszoltsag ma erdem.
Nezd meg a Julcsit, mindig ki van vasalva nala meg az agynemu is, a haz mindig patyolat tiszta, meg a vecekagylo mogott is, a gyerekeinek mindig van csomagolva hazi keszitesu uzsonna, az auto mindig tiszta, most kapott eloleptetest, mar elintezett mindent karacsonyra, megtervezte az unnepi menut, legalabb heti ketszer latogatja a szuleit es a nagyszuleit, onkenteskedik a hajlektalanszallon....milyen fasza csaj ez a Julcsi!
Aztan 10 ev mulva mikor Julcsi inni kezd, arrol mar nem beszel senki, es segiteni sem probal neki senki.

Valahol olvastam egy olyat hogy a 40 oras munkahet gondolata ugy lett beallitva evtizedekkel ezelott, hogy abbol a 40 orabol egy ferfinak fent lehessen tartani egy 2 gyermekes csaladot, ugy, hogy mellette a feleseg otthon van a gyerekekkel es elvegzi a hazimunkat.
Igy mikor a mai vilagban ket teljes munkaidos fizetes kell ahhoz, hogy fent lehessen tartani ugyanezt a csaladot, fontos hogy ne tekintsuk a tenyt, miszerint ez sincs kesz, arra sincs ido, koszos a lakas, szemelyes bukasnak.
Siman csak emberfeletti a kovetelmeny, es teljesen rendben van, ha nehany tennivalot be kell aldozni a mentalis leepulest elkerulendo, es dolgozni kell azon, hogy ne erezzuk magunkat rossznak, lustanak, ha ma delutan felmosas helyett felrakjuk a labunkat kicsit, hallgatunk egy kis zenet, es iszunk mellette egy finom bogre kakaot.
Hosszu tavon a csaladunk is jobban dijazza ha mentalisan, lelkiekben epek maradunk, mint hogy tiszta-e a vecekagylo mogott a csempe.

ramipali 2020.12.19. 08:47:58

Azért nem,mert a XXI.században senki nem tudja,hogy mit ünnepel.
A karácsony volt a világi elképzelésből alapított Jézus születés napja.Kitaláltak jelkép állítást a fenyőfát,de senki nem tudja miért.
Aztán a katolikus papok rájöttek,hogy Jézus nem decemberben született.
Ezután lett a szeretet ünnepe,ahol már semmi értelme a csillogásnak.
Arról már felesleges beszélni,hogy három napon át szeretni kell egymást,ami ugye nem igaz,mert képmutatóan történik a kimutatása.
De akkor miért történik öngyilkosság,gyilkosság,erőszak?

Andy73 2020.12.19. 10:18:23

"Mi a fene változott?"
Nagyon sok minden, legfőképpen a koronavírus miatt, amiről érdekes módon egy szó sem esik a cikkben.
Nos, ha nem kaptad el, örülj legalább annak. Ha meg elkaptad, de szövődmények nélkül meggyógyultál, akkor meg annak. Még akkor is, ha az életet még akkor is megnehezítette, ha nem kaptad el se te, se egy hozzátartozód.

Andy73 2020.12.19. 10:21:55

@ramipali: Ha nem szeretsz senkit, akkor nem kell megjátszanod, semmi sem kötelező. Ha meg szeretsz valakit, és téged is szeretnek, akkor ne panaszkodj feleslegesen.
Az pedig, hogy te nem tudod, hogy mit ünnepelsz, nem feltétlen vonatkozik másokra is.

czopkonori MAKEUP

Rengeteg nővel találkoztam, akik nem igazodnak el a sminkelés világában, elbizonytalanítja őket az a rengeteg helyről érkező tömény információ, amit az interneten és különböző női magazinokban találnak a témáról, és minél több dologról hallanak, csak annál jobban összezavarodnak. A fő célom, hogy nekik, nektek segítsek! Miről írok? Nőiségről, önbecsülésről, és persze, használható, gyakorlati, mindenkit foglalkoztató sminktippekről:)

Friss topikok

Kövess a Facebook-on!

süti beállítások módosítása